Régóta készülődtem már leírni a Magyarok Országos Gyűlésén a kemence körüli csodálatos emlékeimet, élményeimet.
Mi, Borsod megyeiek, 17-én érkeztünk Bösztörpusztára az előörs 17 felzászlózott, felmolinózott, utánfutózott egységében. A férfijaink azonnal elkezdtek pakolni, építeni, mi meg elindultunk asszonymunkát keresni. Így kerültem a kemencékhez.
Mivel három éve kemencében sütöm a kenyerünket, hála édesanyámnak, aki megtanított kenyeret sütni, és együtt dagasztott velem, megtapasztaltam mikor, milyen fából, mennyi fűtés, dagasztás, kelesztés után szaggatjuk, mosdatjuk, kereszteljük, majd sütjük a világ első kenyerét.
Miért a világ első kenyere?
Hát, édesanyámtól hallottam ezt is, hogy mindig az előző kenyérből szaggatunk kovászt, így mindig az előző kenyérből sütjük a következőt.
Gyermekkoromban, Erdélyországból, ékszerdobozként tekintettem az anyaországra, fénylett, és csoda volt még beszélni is róla. A kenyérrel is ez volt a helyzet. Nagymamám kemencében sült kenyerét ócskának és barnának gondoltam a magyarországi hófehér csodához képest, amit a nyári vakációkban a nyékládházi rokonaimnál ehettem. Na – most már -, mire benőtt a fejem lágya, és jó sok hófehér “csodával” telitett lettem, maradok a hagyományos nagymamám-kenyerénél, oly mértékig, hogy a boltit ehetetlennek találom.
A bösztörpusztai kemence, a tűz, egyfajta szertartás, ami otthonossá varázsolja, és összehozza a körülötte dolgozó nyitott tekintetű magyar embereket.
Mindenki különböző helyekről, történelmi vidékekről érkezett. Voltak Sepsiszentgyörgyről, édesanya és lánya, akiknek természetes volt a kenyérsütés. Voltak Felvidékről, Ágcsernyőről, és budapesti fiatalok, akik nagyon ügyesen megtanulták a fogásokat. Máramarosszigetiek, esztergomiak, kolozsváriak, miskolciak, és még sorolhatnám.
A legszebb emlékeim közé tartozik az, amikor népdalokat énekeltünk dagasztás, sütés közben. Merem állítani, hogy ez egy szertartás, ami mélyen, lelkiekben összehozza az embereket.
Csoda volt az is, ahogy adományból összejöttek a hozzávalók. Elfogyott a liszt, és mire kimondtuk, hogy jó lenne beszerezni, érkezett egy kamion adomány liszttel…
Úgy éreztem, áldott fáradság volt e szent asszonymunkám, és minden reggel frissen ébredve, a kemencéhez igyekezve éreztem, hogy Bösztörpusztán a fűszálon is áldás van, meg azt, hogy az Öreg Isten mindent megrendez a javunkra.
Rápóti-Fekete Mónika
Miskolc-Máramarossziget
MSz-Tájékoztatás
